Éljen május elseje hangulatban üdvözöllek titeket! A munka ünnepe kapcsán jutott eszembe, hogy a dolgos hétköznapok leírására még nem szántam időt, essen hát szó ezekről. Jómagam véletlenül sem tartozom a hangyaszorgalmúak közé, de az itteni diákok sem a lenini-alapelv szerint élik „wochentag-jaikat”. Nem véletlenül érzem úgy, hogy öreg diákokkal van teli az egyetem, itt a 25-27 éves kor között szerzik első diplomájukat a fiatalok. A jó idő érkezte tovább javított a hangulaton, nem egyszer láttam már 9-10 órakor az egyetemi parkban söröző fiatalokat, vagy éppen ebédidőben grillezőket (!). Utóbbi tevékenység hatalmas népszerűségnek örvend az utóbbi időben Németországban, Tamás barátom állítása szerint (13 éve él itt) ki se veszik a kocsiból a grillezőt, az igazán elvetemültek még a hajszárítót se, ami ugye a parázs élénkítéséhez elengedhetetlen eszköz.
Visszatérve az iskolapadba, a szemináriumok látogatását azért komolyan veszik germán iskolatársaim, és jelentős különbség az is, hogy kifejezetten felkészülten érkeznek órára. Előadáson szellősek a padsorok, ezeken a tanárok pedig elég gyakorta használnak technikai eszközöket, hogy izgalmasan illusztrált legyen beszédük. Az előadások, szemináriumok végét egyaránt a diákok kopogása zárja (mintegy taps helyett), ilyeneket én még csak irodalmi kerekasztal beszélgetések után tapasztaltam. Egyébként a kopácsolás kifejezetten frusztrálóan hat rám, magam se értem miért, úgy érzem magam mint …"Amikor Cingár szaxizik, mindig megmozdul bennem valami... egy érzés... hogy megfojtom, vagy valami..." / Üvegtigris/
Az órarendem összeállítása egyébként külön sorokat érdemel: a rengeteg segítség, melyet órarendem kialakításában „kishazámban” kaptam egy, a realitástól igen távol álló heti tervet eredményezett, szóval itt a nulláról kellett kezdenem. Gyorsan felmérve a helyzetet tapasztaltam, hogy itt sem kommunikáció, sem média szak nincsen, szóval szabad a vásár: így jelenleg 3 tanszék, a szociológia, az anglisztika és az európai-tanulmányok szakok válogatott óráit látogatom. Napi 4-6 órát nézelődöm az iskolapadban, nagyon jó meleg van… nem, azért teljesítünk is, főleg a nyelvtanfolyamokon, de ezekről később. Szóval az érdekesebbek közül a keddi EU struktúrával foglalkozó órát emelném ki (itt egyébként van 3 bőven 60 év felett lévő hallgatótársam), szerdán „Language in the media” órán egy lengyel sráccal valamiért egy kalap alá véve újságírónak nevez a tanárnő, és néhány lopott pillanatban szaktekintélyként kezelve szakmai dolgokról kérdez engem. Hála az Úrnak főként csak megerősítéseket kér, ilyenkor olyan arcot vágok, mintha Robin Hood-ot tanítanák épp célba lőni, Jászai-díjas alakítást nyújtva. Csütörtökön Mr. Brennen előadása érdemel még szót, a jó amerikai igen érdekes dolgokat mond: összességében beigazolódik Józsi barátom bölcs intelme, miszerint a nyelven kívül sok új és hasznos dolgot lehet megtanulni a németektől.
Még egy furcsaság, mely magyar szemnek szokatlan: a laptopok feltűnően gyakran használtak órán, bárki beviheti és használhatja óra közben hordozható számítógépét.
A nyelvtanfolyamokra visszatérve két csoportban is benne vagyok, az igazán ideális egy, épp a kettő közötti színvonalú lenne számomra, de legalább megvan a motiváció, hogy hova kell eljutni…
