A végkimerültség határán írom e sorokat. Ha nem hallotok többet rólam, két dolog történhetett:
Nem szólok nekik, s erre számos okom van (ma úgy tűnik számolgatok):
- meg lesz még ennek a böjtje, avagy a Ludas Matyi-hatás
- érzem, az Úr így akarja megmutatni nekem, micsoda szenvedést éltek át a kollégiumban alattunk (mellettünk, másik folyosón) élő szorgos méhek, kik a tudás mindennél édesebb nektárját gyűjtögették hajnaltól késő éjszakáig, mikor is fáradt nyakukat utolsó erejükkel arra késztették, hogy a párnára hajtsa a fejet… hiába.
„Ne a dugóval szórakozzál, töltsél pingvin!”- egy azon pallérozott elmére utaló megjegyzésekből (mely épp egy közös b…zás közben hangzott el), melyekből milliónyi hangzott el társaságunktól az elmúlt években, és az ordító zene és a fel-felcsattanó káromkodások kíséretében megkeserítette az említett méhek életét.
Szóval úgy érzem ez egy jel, példa, és én hálás vagyok az Úrnak, hogy megtanít az alázatra.
Bizonyára látjátok, h ezen írásomat a keresztény-eszme hatja át: ma betereltek (volna) a nyájba. Délután ebédem kopogás zaja törte meg, kinyitva ajtóm 1 nő és 1 férfi állt előttem. Bizonyára látták rajtam a meggyőző árja vonásokat, s szőke hajam, pláne kék szemem végleg meggyőzte őket, hogy angolul szóljanak hozzám.
A Biblia és én: ez a viszony érdekelte őket, mire én egy bölcs ember gondolatára támaszkodva azt feleltem, hogy mindenkinek megvan a példája, mely szerint leéli földi napjait. Sokan példaképet választanak, de talán még többen vannak azok, kik valamely hallott, látott, olvasott élményük alapján jelölik ki értékrendjüket. Ezen emberek közül számos van, kiknek bizonyos zenék, filmek, könyvek adják meg a követendő utat, de az is gyakori, hogy valaki csak egy könyvet választ: a Bibliát.
Hittérítő barátaim ezek után már csak pár kérdést tettek fel, majd a „Can you trust the Bible?” (ford.-Hihetsz a Bibliának?) kiadványt átnyújtva távoztak.
És szerencsére a fenti vendégek is távoztak (megint csak megalázva a német virtust, hiszen csak 2 óra van), most azonnal elteszem magam.
