A múlt heti berlini kirándulás szenzációsan sikerült, köszönöm a résztvevőknek a felejthetetlen élményt!
Napjaimat az államvizsgára történő felkészüléssel töltöm, hála a beiratkozásnál kapott nyomtató-pontoknak (hja, elég mobil a system) sikeresen kinyomtattam a tetemes mennyiségű, számomra ismeretlenül is rendkívül szimpatikus fiatalok által kidolgozott tételeket. Úgy tűnik, ez ma a köszönetnyilvánítás napja…
Köszönjük meg akkor spanyol barátunknak is, hogy kölcsönadta biciklijét a holnapi túrára a Wasserkreuzhoz! Teljes menetfelszerelésben (edzésre „menet”) és vigyorgó arckifejezéssel vettem át tőle a kerékpárt, és már magam elé képzeltem a nyugodt tekerést a mindenhol kiépített bicikliúton, a boldogító pillanatokat, mikor az autósok mosolyogva engednek át az úttesten, és kívülről láttam elégedett biccentésem, mikor a Bau pályán pontban 18.30-kor leszállok.
Tehát már a lépcsőházban vasárnap gyúlt a szívemben, az idilli képben azonban váratlanul Murphy is megjelent, bicikli-lánc formájában, és 4 egészséges pedál-tekerés után a szomszédos Friedrich Strasseig repült… szégyenszemre kénytelen voltam az 5ös villamosra felszállni nyakig olajosan, egy viseltes bicikli társaságában, és azzal az el nem múló tudattal utaztam végig, hogy egy biciklit fényes nappal villamoson szállító embert alighanem a Magyar Értelmező Kéziszótár „tolvaj” szavának illusztrációjaként láttam utoljára.
Azóta már túl vagyunk a szervizen, sikerült a műtét, ma már együtt fedeztük fel a város egyik általam eddig ismeretlen sarkát, szóval holnap ide nekünk akár az oroszlánt is!
A tanuláson kívül egy EB játékot organizálok otthoni barátaim és természetesen jómagam szórakoztatására (részletek itt: euro08game.blog.hu), még péntekig lehet jelentkezni a tipp-játékra, ha valaki kedvet kapott hozzá!
