Számolva azzal a ténnyel, h nem lesz időm mindig mindent idejében leírni, szakítok a lineáris történetírással, és a friss élményekre koncentrálva folytatom a sztorit.
Lesz még idő tán, mikor művem újra tematizálom, de annyi emlék szürkül így el, hogy "nézni is tereh".

Az időtlenség boldog érzetének első állomásán hadd mutassam be néktek jelenlegi élőhelyem, Magdeburg városát, valamint annak időtlen históriáját.

A térképen jól (nem) látható, hogy Németország Szász-Anhalt tartományának fővárosa Magdeburg, a maga 229 ezer lakosával. A várost az Elba folyó szelné ketté, ha nem a jobb oldalán lenne a város négyötöde.

 

A város történelméről röviden: virágzás, rombolás, másodvirágzás, porba döntés, igába vonás, harmadvirágzás(?)

Egy napon, mikor még magyar ősapáink fejüket vakarva tanakodtak,hogy merre meddig, egy kolostori vacsora után Magadoburg városát jegyezte le egy szerzetes, mi ezt a napot 805-re datáljuk, hiszen annyira pontosan tudni akarunk mindent.

Tegnap reggel arra ébredtem, hogy el kell mennem kenyérért. A 900-as évek közepének egyik reggelén I. Nagy Ottó  arra ébredt, hogy feleségének adja Magedoburg városát. Ettől kezdve töretlen fejlődés, leszámítva néhány magyar és szlovák fosztogatást csendesen csörgedez az Elba. Sőt, 1209-ben világhírű dómot építettek a városban, mely még ma is áll (és várja max. a turistákat, mivel a helyiek 80%-a bevallottan ateista). 1524-ben még maga Martin Luther is prédikált itt.

 

Aztán a 30 éves háborúban a császári csapatok tönkretéve a sok évszázados munkát 1631-ben felgyújtották szinte az egész várost, mely csak 1680-tól indult ismét fejlődésnek. Az 1700-as évek meghatározó részében élt és tevékenykedett itt a tudós-államférfi-polihisztor Otto von Guericke, akinek többek közt a vákum felfedezését köszönhetjük.

Az újabb fejlődési szakaszt aztán Napóleon csapatai zavarták meg a 19.században, de pusztításuk összehasonlíthatatlan azzal, amit ma csak így neveznek Magdeburgban: Zerstörung der Innenstadt (a belváros elpusztulása). Az 1945-ös év januárjának 16. napján a földdel tették egyenlővé a várost, 95%-ban minden tönkrement. De sabaj, a bajtársi Szovjetek ide is eljutottak, s bár az "oszikat" (keleti német) messze nem sikerült a nyugati résszel (ott meg a "wesszik" laknak) arányba hozni, a megélénkülő ipar helyrepofozta a várost:

Mára viszonylag sikerült megcombosodni, bár a munkanélküliségi ráta 20% körüli a környéken, de a szociális ellátás a régi jó, és Berlin közelsége miatt töretlenül fejlődik a régió. (kellett..)